
A relék az elektronikai és okosotthon rendszerek gyakori kapcsolóelemei, amelyek kis vezérlőjellel nagyobb terheléseket kapcsolnak, például világítást vagy motorokat. Megfelelő védelemmel jelentősen növelhető az élettartamuk – nézzük, hogyan érhető el ez.
Szerző: HESTORE Hungary Kft. / Hódi Gábor
A relé egy elektromágneses működésű kapcsoló, amely lehetővé teszi, hogy egy kis teljesítményű vezérlőjel segítségével nagyobb feszültségű vagy áramú áramköröket kapcsoljunk. Amikor a relé tekercsére feszültség kerül, az elektromágnes behúzza a mozgó érintkezőt, amely így összezárja vagy megszakítja a kapcsolt áramkört. A vezérlőoldal és a kapcsolt oldal galvanikusan el van választva, ezért a relé különösen hasznos mikrokontrolleres, automatizálási és IoT alkalmazásokban.
Bár a relék megbízható és sokoldalú eszközök, de nem örök életűek. Minden kapcsoláskor apró elektromos ív keletkezhet az érintkezők között, különösen nagyobb áram vagy induktív terhelés esetén. Ez az ívképződés, valamint a mechanikai mozgásból adódó kopás idővel károsítja a kontaktusokat, ami növeli az átmeneti ellenállást, végül pedig a relé meghibásodásához vezethet. Ezért fontos a megfelelő terhelésválasztás és a kontaktusvédelmi megoldások alkalmazása. Minden relének van névleges élettartama. Ha nem érjük el egy relével a több tízezer - százezer ciklust, akkor biztosan lehetünk benne, hogy helytelenül használtuk a relét.
A legritkább meghibásodás relé esetében a tényleges mechanikai kopása a mozgó alkatrészeknek. Elsődlegesen a kontaktusok anyagai sérülnek, így egyértelmű, hogy a feladat a kontaktusokat védenünk kell az ívképződéstől, amit a kapcsolt fogyasztó okoz.
Az érintkezők élettartamát elsősorban az alábbi tényezők csökkentik:
Amikor egy relé vagy mechanikus kapcsoló megszakít egy áramkört, az érintkezők között rövid ideig elektromos ív alakulhat ki. Ennek oka, hogy az áram nem tud azonnal megszűnni, különösen induktív terhelések – például motorok, relétekercsek vagy transzformátorok – esetén. A szétválni (nyitni) kezdő kontaktusok között a levegő ionizálódik, és vezetővé válik, így az áram egy kis íven keresztül tovább folyik még a fizikai érintkezés megszűnése után is.
Ez az ívképződés jelentős hőterhelést okoz az elektródák felületén. A magas hőmérséklet megolvaszthatja vagy elpárologtathatja a kontaktus anyagának egy részét, ami kráteresedést, felületi érdességet vagy akár az érintkezők összeragadását is eredményezheti. Hosszabb távon ez növeli a kontaktus ellenállását, rontja a kapcsolás megbízhatóságát, és csökkenti a relé élettartamát, ezért alkalmaznak különböző kontaktusvédelmi megoldásokat a szikraképződés csökkentésére.
A kontaktusok mindig rugalmasan kerülnek rögzítésre, így bekapcsoláskor (záráskor) a kontaktusok vissza is tudnak pattanni, és ilyenkor több ív is keletkezik egymás után. Ezek az ívek össze tudják hegeszteni (ívhegesztés) az elektródákat, így hiába kapcsoljuk ki a relét, maguk a kontaktusok összehegesztve maradnak.
Csavarhúzó teszt: Ha felmerül a gyanú, hogy egy relé összeégett, gyakran csavarhúzóval a relé házára koppintva szét tud válni a kontaktus, ha a relétekercs már ki van kapcsolva. Ilyenkor biztosak lehetünk benne, hogy az a relét bizony elégtelen módon védték meg. Ez szinte 100%-ban nem relé gyártási hiba, hanem alkalmazási hiba. Túl nagy áramot kapcsoltunk vele, nincs kontaktusvédelem, vagy nem a relé kontaktus anyagának megfelelő terhelést kapcsoltunk vele. Ki kell cserélni a relét, és módosítást kell végrehajtani az áramkörön, hogy a jövőben ilyen ne, vagy sok 100.000 ciklus után történhessen csak meg.
Az ívképződés már rövidtávon is károsítja a kontaktusokat, és megnövekedik az átmeneti ellenállása. A megnövekedett átmeneti ellenállás miatt terhelés alatt a kontaktus felhevül, a relé fémrészei és a burkolata megolvadhat, majd tüzet okozhat.
Egyenáramú (DC) terhelésnél általában kisebb a maximális kapcsolható áram, mint váltakozó áramnál (AC). AC esetén az áram periodikusan nullára csökken, DC esetén viszont nem, ezért a kontaktusok szétválásakor keletkező ív DC-nél nehezebben szűnik meg és tovább tart.
A leggyakoribb védelem váltakozó áramú, kis terhelések esetén (max. 1-200W 230V AC esetén).
Egy ellenállás és kondenzátor soros kapcsolása kerül a relé érintkezőivel párhuzamosan. A kondenzátor átmenetileg elnyeli a feszültségváltozás energiáját, az ellenállás pedig korlátozza az áramot és eloszlatja a hőt, így csökkentik a kapcsoláskor kialakuló ívképződést.
Előnyei:
Tipikus érték: 100nF / 275VAC X2 kondenzátor + 100 Ohm 2W ellenállás
Sűrűn használt ajánlások
| Típus | Kosár |
|---|---|
| 100 nF / 275 V X2, Fóliakondenzátor RM15 | |
| 220 nF / 275VAC X2, Fólia kondenzátor, polipropilén (PP), 220nF, 275V AC, 560V DC, 15mm, THT | |
| 100 R 5%, 2W fémréteg ellenállás |
Induktív terheléseknél (pl. relé, motor, mágnesszelep) szükséges. A dióda elnyeli a tekercs kikapcsolásakor keletkező feszültségcsúcsot.
Előnye:
Figyeljünk a dióda polaritására! Kikapcsoláskor ellentétes irányú áramok indulnak meg. Dióda katódja mindig a pozitív irányba nézzen.
Nagyobb teljesítményű AC terhelések esetén használható.
A fém-oxid varisztor (MOV - metal oxide varistor) túlfeszültség-védelemre használható alkatrész, amely normál üzemben nagy ellenállású, de a határfeszültség felett gyorsan vezetővé válik. A relé érintkezőivel párhuzamosan alkalmazva korlátozza a kapcsoláskor fellépő feszültségcsúcsokat és elnyeli a keletkező energiát, így védi a kontaktusokat.
Előnye:
Sűrűn használt varisztor ajánlások
| Típus | Kosár |
|---|---|
| VAR14-275, 275V AC varisztor | |
| SIOV-S20K275, 275V AC varisztor | |
| SVAR7-275, 275V AC varisztor |
Ha nem is tudjuk szilárdtest relére (SSR - solid state relay) cserélni a kapcsolóeszközünket, alkalmazhatunk hibrid módszereket is, ahol kapcsolási sorrenddel védjük a relé kontaktusát. A kapcsolási ciklushoz szilárdtest relét és hagyományos relét is kell egy adott szekvencia szerint kapcsolnunk. A szilárdtest relé triac kimenete és a mechanikus relé zárókontaktusa ilyenkor párhuzamosan van kötve, és a relét amikor bekapcsoljuk, tehermentesítjük a szilárdtest relét.
Bekapcsolás:
Kikapcsolás:
Miért éri meg?
A szilárdtest relék működésükből adódóan melegszenek üzem közben, viszont cserébe tudunk vele nullátmenetnél (0 feszültségi ponton) kapcsolni. Relével nem tudunk nullátmenetnél kapcsolni, de cserébe jó méretezés esetén nem melegszik.
Ezeket a hibrid megoldásokat csak sok kW-os terhelés ritka ki-bekapcsolása esetén érdemes használni. Ilyen fogyasztó például egy jégmentesítő fűtőkábel.
Ha a relé tisztán ellenállásos terhelést kapcsol, akkor a teljes megengedett feszültség- és áramtartomány biztonságosan használható.
Ellenállásos terhelésnek azt nevezik, ahol a bekapcsolási és kikapcsolási áram megegyezik az állandósult árammal. Vagyis az ellenállás időben nem változik, így az áram is állandó.
Valójában teljesen állandó ellenállás főleg csak ellenállásoknál fordul elő, de olyan eszközök is tekinthetők ellenállásosnak, amelyeknél az ellenállás csak lassan változik.
Olyan eszközök, amelyek többnyire ellenállásos terhelésként viselkednek:
Ezeknél a terheléseknél az ellenállás kissé változhat, de ha a relé kontaktusai megfelelően túlméretezettek (kb. 2–4×), akkor általában nem okoznak problémát.
Kapacitív terhelésnél a bekapcsoláskor nagyon nagy áram indul meg, amely gyorsan csökken. A kezdeti áramlökés könnyen meghaladhatja a relé megengedett kapcsolási áramát.
Ha a kondenzátor teljesen kisütött állapotban van, az áramot csak a vezetékek és a kontaktusok parazita ellenállása korlátozza. Ahogy a kondenzátor töltődik, az áram csökken.
Legkritikusabb a bekapcsolás: A relé számára a bekapcsolás a legveszélyesebb, mert ekkor a legnagyobb az áram. Ha ez túl nagy, a kontaktusok akár össze is hegesztődhetnek már első alkalommal. A bekapcsolási áram akár 20–40-szerese lehet a névleges áramnak.
Kikapcsolás: Általában nem problémás
Kapcsolóüzemű tápegységeknél a műszaki adatokban esetenként külön megadják a bekapcsolási áramot is. Egy kis (kb. 30 W-os) tápegységnél is elérheti a több tíz amperes értéket, például 32 A-t. Ez az áram csak rövid ideig (akár ~100 ms) tart, ezért hosszú távon nem számottevő, de kis megszakítóknál leoldást okozhat, illetve szikrázást is láthatunk a hálózati csatlakoztatáskor.
Ideális esetben a relé maximális kapcsolási árama is nagyobb kell legyen a fogyasztó bekapcsolási áramánál is, vagy az áramlökést korlátozni kell.
Az áramlökés csökkenthető soros elemekkel a terhelés előtt.
Soros ellenállás vagy NTC termisztor csökkenti az áramot, mert feszültségesést hoz létre, így a kondenzátor lassabban töltődik. Hátránya a folyamatos veszteség.
Induktivitás (fojtó) is használható, amely csökkenti az áramlökést, miközben üzemi állapotban csak kis veszteséget okoz.
A relék számára az induktív terhelések (pl. mágnesszelepek, elektromágnesek) jelentik a második legnagyobb veszélyt, mert könnyen tönkretehetik vagy összehegeszthetik a kontaktusokat.
Bekapcsoláskor nem kritikus: Bekapcsoláskor az áram fokozatosan nő a névleges értékig, ezért ez nem okoz problémát.
Kikapcsoláskor jelentkező probléma: A gond a kikapcsoláskor jelentkezik, mivel az induktív terhelés igyekszik fenntartani az áramot, ezért nagy feszültséget indukál a kivezetésein (induktív visszarúgás).
A keletkező feszültségtüske károsíthatja a terhelést (pl. tekercsszigetelést) és a relé kontaktusait is. Nagysága függ az induktivitástól és a kikapcsolás módjától. Gyors kikapcsolás és védelem hiánya esetén a feszültség akár a névleges feszültség 30-szorosa is lehet.
A kapcsolt terhelés nem mindig követi a névleges áram- és feszültségértékeket. Ezek az adatok többnyire csak ellenállásos terhelésre érvényesek, ami a gyakorlatban ritkább. Ezért a relé kontaktusait célszerű túlméretezni, és a terhelés típusától függően megfelelő védőáramkört alkalmazni (kapacitív vagy induktív jelleg esetén).
Ha a specifikáció például „16 (4) A, 250 V~” értéket ad meg, akkor a 16 A az ellenállásos terhelésre, a 4 A pedig induktív terhelésre vonatkozik. Ha kapacitív vagy induktív terhelésnél nincs megfelelő védelem, az könnyen tönkreteheti a relét.
A csomagküldés a magyarországi HESTORE raktárból történik.